Hírek
2021.06.16.
Share
Amoris Laetitia: a családpasztoráció megújításának módja
Az első nap a megnyitót Kevin Farrell bíboros tartotta, aki emlékeztetett arra, hogy a Pápa nem fárad el az egyház lelkipásztori szolgálatának megújításában, a világiak bevonásának ösztönzése által, továbbá a szinodális, népies és nem elitista stílus, a missziós jelleg, a minden egyes ember kísérésének és befogadásának logikája alkalmazásával.
A nap fénypontja természetesen a Szentatyának a fórum résztvevőihez intézett videóbeszéde volt.
A Dikasztérium titkára, Alexandre Awi Melo atya részletes elemzést tartott arról, hogyan terjedt el a buzdítás a világban, hogyan alkalmazzák azt az egyes országokban, milyen kezdeményezések születtek, és milyen nehézségek merültek fel annak megvalósításában.
Gabriella Gambino, a Dikasztérium helyettes titkára előadásában felvázolta mindazokat a lehetőségeket, amelyek adottak, hogy a jegyespárok tudatosan élhessék meg a házasság szentségét, a „távoli” felkészülést, amely gyermekkorban kezdődik, majd a fiatalkorban folytatódik a közeli és közvetlen felkészüléssel, valamint a párok kísérését a házasság első éveiben. Az út lényege a hit újrafelfedezése, a megtérés, a személyes és a párkapcsolati ítélőképesség. A házaspárok, papok és általában a lelkipásztorkodásban dolgozók képzésének fontosságát is hangsúlyozták, nem annyira az információ átadásában, mint inkább a fiatal családok segítésében és kísérésében.
Az utolsó felszólalás egy spanyolországi családé volt, akik bemutatták a buzdítás közzététele után született projektjüket, amely egy kétéves felkészítőt foglal magában, és amelynek főszereplői maguk a jegyesek.
A második napot a kísérők képzésének és a gyermeknevelésnek szentelték. Számos olyan család és mozgalom tartott előadást és tanúságtételt, amelyek a családgondozást helyezik a középpontba: Witness to Love (USA), Escuela de Familias (Spanyolország), Schönstatt Mozgalom (Németország), Goodlove Alapítvány, családok Olaszországból, Chiléből, Spanyolországból és Mexikóból.
A záró megbeszélések megerősítették a jó gyakorlatok megosztásának és a családok, valamint a papok és a világiak közötti barátság gondolatát.
A harmadik napot Renzo Bonetti atya nyitotta meg a házastársi spiritualitásról szóló elmélkedéssel. A házasságot a Szentlélekben élni azt jelenti: úgy szeretni, ahogy Krisztus szeret; napról napra felépíteni a szeretetet a mindennapi gesztusokon keresztül, amelyekben megtapasztalhatjuk a feltámadt Jézus misztikus jelenlétét, amelyet Isten Igéjének hallgatása, a gyónás, a szentmise és az imádság által ápolunk. Két tanúságtétel következett – egy Brazíliából, egy Szingapúrból, az ECC=Encontro de Casais com Cristo, illetve a Worldwide Marriage Encounter Mozgalom részéről.
A résztvevők rövid megbeszélése után további tanúságtételek következtek a franciaországi és kolumbiai családok missziós munkájáról.
A nap utolsó megbeszélésén szóba került az özvegyek és az egyedülálló szülők szerepe a missziós munkában, valamint az, hogy hogyan lehetne újjáéleszteni a lelkipásztori projekteket azokon a plébániákon és egyházmegyékben, ahol úgy tűnik, nincs különösebb érdeklődés a családok iránt.
Az utolsó nap első részének témája a család törékenysége volt, és Victor Fernandez érsek „A törékenység kísérése, megkülönböztetése és integrálása” című előadásával kezdődött – amely az Amoris Laetitia VIII. fejezetének elemzése volt a szeretetnek szentelt két központi fejezet elmélyítésével, hogy ösztönözze „a szeretet növekedését és erősödését a kegyelem lendülete alatt”.
Az utolsó ülésszak az Amoris Laetitia év különböző kezdeményezéseinek bemutatásával kezdődött, amelyek közül a „Nagyszülők és Idősek Első Világnapja” tűnt a legérdekesebbnek; javasolták, hogy minden egyházmegyében és plébánián július 25-én szenteljenek egy szentmisét a nagyszülőknek és az időseknek, amelyen idősek és fiatalok egyaránt részt vesznek.
Farrell bíboros ismertette a fórum következtetéseit:
– a családoknak fel kell fedezniük, hogy a házasság szentségével együtt küldetést is kaptak: együtt kell dolgozniuk a papokkal a családok lelkipásztori gondozásában;
– szükség van a papok, diakónusok, felszentelt személyek, katekéták és más lelkipásztori munkatársak megfelelő és kiemelt képzésére;
– a képzett házastársak pedig más családok kísérésébe is bekapcsolód-hatnak, és mindenkit elérhetnek a környezetükben;
– különös figyelmet kell fordítani a válságban és nehéz helyzetben lévő, külön élő, elvált, elhagyott családokra, gyermekekre, idősekre, fogyatékosokra, az egyháztól távol élőkre.
Egy közös munkahálózat, a záróvitában is felvetett ötlet, lehetővé teszi majd az ötletek és projektek megosztását, hogy a világ minél több családját elérhessék a nagyobb hatékonyság érdekében.(forrás: www.laityfamilylife.va)
Június végén a Dikasztérium sajtótájékoztatón mutatja be a 2022. június 22-26. között megrendezésre kerülő 10. Családok Világtalálkozójának programját és a részvétel módját.
Temesvár, 2021. június 16.
+Pál József Csaba
A Családbizottág felelőse
Fotó: www.laityfamilylife.va
Forrás: gerhardus.ro