A záró szentmise bensőséges, örömteli légkörben zajlott, ahol a jegyespárok – életük egyik legfontosabb szakaszának végén és egy új kezdet kapujában – közösen adtak hálát az elmúlt hónapokért, a tanításokért, a beszélgetésekért és az elmélyülő kapcsolatokért.
A liturgia végén Anikó és Szilárd személyes hangvételű záró gondolatai mély nyomot hagytak a jelenlévőkben. A házaspár a házasságot egy hegyi túrához hasonlította, ahol a jegyesoktatás a felkészülési szakasz, a közös élet pedig egy hosszú, olykor küzdelmes, de gyönyörű út, tele kilátópontokkal, néha esővel, sok nevetéssel, és újra meg újra felfedezett egymás iránti szeretettel. „A legszebb kilátók mindig a legmeredekebb utak után jönnek” – hangzott a bátorítás.
Végezetül a jegyespárok oklevelet vehettek át, emlékül az útravalóul kapott tanításokról és a közösség támogató jelenlétéről.
A liturgiát követően a plébániai közösség szeretetvendégségre hívta a jegyeseket és családtagjaikat. A közös ebéd – házi készítésű finomságokkal és sok vidámság – lehetőséget adott az ismerkedésre, a beszélgetésre és az elmélyülésre. A délután baráti, felszabadult légkörben telt: gyermekzsivaj, mosolygó arcok, hosszabb-rövidebb történetek – mindez megerősítette, hogy a házasság nemcsak két ember útja, hanem közösségi küldetés is.
A házasságkötés előtt álló párok nincsenek egyedül. A plébániai közösség és a hit ereje velük van – esőben és napsütésben, felfelé és lefelé, minden útszakaszon.
A Jóisten áldása kísérje őket!

A szervezők