A szentmisén koncelebrált Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, temesvár-józsefvárosi plébános, Király Árpád főesperes, arad-ségai plébános, Jäger Béla kanonok, temesvár-újkissodai plébános, Augustinov György, a bolgár személyi plébánia plébánosa, Pălie Veniamin főesperes, a resicabányai Havas Boldogasszony templom plébánosa, Francisc Lisi Lugosi káplán, Mihai Vereș ny. görögkatolikus parókus. A szentmise zenei szolgálatát Andreea Bodroghi, a kegytemplom orgonistája végezte. Az idei zarándoklaton a Temesvári Egyházmegye több közösségéből érkeztek hívek. A temesvár-újkissodai plébániáról 80 hívő, a temesvár-józsefvárosi plébániáról és a bolgár személyi plébániáról egy-egy autóbusznyi hívő indult el kora reggel, hogy időben megérkezzen a radnai bazilikához. A jelenlévők 11 órakor szentmisén, majd keresztúti ájtatosságon, ebéd után pedig elmélkedésen, kiscsoportos foglalkozáson és szentségimádáson vettek részt.

Magyar és román nyelvű homíliájában Augustinov György plébános kiemelte: – Úgy érzem, hogy nekünk, bánságiaknak Máriaradna a második otthonunk, ezért engedjék meg, hogy úgy fogalmazzak: hazajöttünk égi édesanyánkhoz szülei, Szent Anna és Joachim napján. Negyedik alkalommal ünnepeljük a nagyszülők és idősek napját, melynek idei mottója: „Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy!” mondja a 71. zsoltár. Ez az ünnep alkalom arra is, hogy vizsgáljuk meg, hogyan viszonyulunk idős szüleinkhez, nagyszüleinkhez. Alkalom arra, hogy kimutassuk szeretetünket, nagyrabecsülésünket irántuk. 1999-ben II János Pál pápa levelet írt az idősekhez, amelyben ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig, ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.” Amikor a Zsoltáros e szavakat írta, tekintélyes kor volt a hetven év, amit nem sokan éltek túl; manapság viszont az orvostudomány fejlődésének, a jobb szociális és gazdasági körülményeknek köszönhetően a világ sok táján az életkor jelentősen meghosszabbodott. Mégsem tagadható: az évek elszállnak; s az élet, jóllehet betegségek és sok fáradság terheli, szebb és értékesebb ajándék annál, hogy megszolgálhattuk volna.”

Német nyelvű szentbeszédében Dirschl Johann általános helynök saját nagyszüleire emlékezett: a nagymamájára, akivel lefekvés előtt együtt imádkozta az esti imát, amelyet a mai napig imádkozik, illetve a nagyapjára, aki méhészként arra tanította unokáit, hogy maradjanak csendben, amikor a kaptárakhoz közelednek, és ne ijesszék meg a méheket. – Amikor nehézségekkel találkozunk az életben, ne feledkezzünk meg Szent Joachimról és Szent Annáról, akik mindig hűségesek voltak Istenhez, Isten kegyelmét és segítségét kérték – mondotta a vikárius.

A szentmisét követően a Családpasztorációs Iroda idősekért felelős csoportja által előkészített keresztúti ájtatosságon, valamint kiscsoportos foglalkozáson vettek részt a jelenlévők. A keresztúti ájtatosságot Szilvágyi Zsolt lelkipásztori plébános vezette.
Ezen az ünnepen a kegytemplomban több szentmisét celebráltak: kora reggel a plébánia tagjainak, délben a bolgár zarándokoknak, később pedig egy Horvátországból érkezett csoport számára.

A temesvári Püspökség sajtóirodája